"Nem az számít, hogy ki mennyire viszi valamennyi idő alatt, csupán az, hogy eltökélten keres."
Rudolf Steiner
Az első évek hihetetlenül sok fizikai munkával jártak. Éjjel-nappal dolgoztunk. A házunk mögötti szőlő egy kis részét kivágtuk, s lekerítettünk egy részt udvarnak.
A mellettünk lévő telkeket zöldségesnek szántuk, a legtávolabbikat pedig első körben lucernásnak. Úgy terveztük, hogy 2-3 év múlva elkezdjük a gazdaság végleges szerkezetének kialakítását, lesz majd egy kis legelő a kecskéknek, a gyümölcsös alatt tyúkok rohangálnak majd,fákkal vesszük körbe a gazdaságot,lesz egy levendulás és körbesétálható gyönyörű zöldséges ágyások. Egy olyan gazdaság képe lebegett előttünk, ahol minden mindentől függ,és mindennel összefügg, ahol a gazdaság egy egységet alkot, óriási a biodiverzitás, és ahol a mindennapi használatban megjelennek a magyar gazdálkodás tárgyi örökségei…
Nagyjából 3000m2-t jelöltünk ki zöldségesnek.
Ezen a területen kívántuk a saját szükségleteinket megtermelni, s a felesleget értékesíteni. Az első két esztendőben ez tökéletesen sikerült, a következő évektől kezdve pedig egy Zöldségközösséget építettünk fel az értékesítésre. Már nem a felesleget adtuk el, hanem célzottan ismerősöknek, barátoknak termeltünk.
A felső két telek igazán nagy feladat volt. Elhanyagolt régi szőlő, néhol drótokkal, fákkal, cserjékkel. Az ember lépten –nyomon megbotlott valamiben. Gépi erővel sikerült ezt a telket is kitakarítani, s művelésbe vonni.
Fantasztikus érzés volt látni, hogy amit 10éve, egyetemistaként megálmodtam, lerajzoltam, s ami közös álommá vált, az valóra válik. Kis zártkerti telkekből, egy majdnem 1,5 hektáros gazdaságot tudtunk kialakítani.
Örömünket egyedül az árnyékolta be, hogy kézi munkaerőre alapozott gazdaságunkba nem találtunk segítséget, s minden munkafolyamat ránk hárult. Fizikailag sokszor már nehezen bírtuk, ülve elaludtunk… Az óriási fizikai megterhelés komoly egészségügyi problémákba torkollott… Mivel továbbra sem volt segítségünk felmerült egy svájci munkalehetőség, amit pár éve visszautasítottunk, de egy a gazdaságunkba bevonható pályázat lehetősége is előttünk lebegett. Nagyon nehéz volt a döntés. Kerestük az utunkat, s mindent mérlegelve maradtunk. A bérelt területek tulajdonosait tájékoztattuk, hogyha ők is hozzájárulnak, beadunk egy pályázatot. Mindenki nagy örömmel fogadta a szándékunkat, s bátorított. Így belevágtunk! A gyógyulás útjára léptem, kezünkben volt egy nyertes pályázat, s újabb gyermekáldás előtt álltunk. Minden korábbi lelkesedésünket felülmúló erővel vágtunk neki egy több éves ciklusnak! Tudtuk, hogy most már biztosan meg tudjuk valósítani az álmunkat, s nekünk is lesz egy kis „tanyánk”!
…Aztán valami hirtelen megváltozott…A bérelt területeket visszavették. Volt, amelyiket felkínálták megvásárlásra, de nem sikerült összeszednünk az irreálisan magas vételárat.
Bontanunk kellett. Mindent, amit kemény munkával felépítettünk… Várandósan, éjjelenként, fagyban, kerítést bontottunk.4 napot kaptunk. Számomra végeláthatatlannak tűnt… De megcsináltuk! Egy reggelre se ól, se kerítés, se fólia, se gyümölcsfák. A télre elvermelt, s betárolt több száz kiló zöldséget kihordtuk a pincéből. Maradt az üres telek, s az általunk több kisteher autónyi szeméttől megszabadított pince…
Minden erőnket belevetve dolgoztunk az álmunkon, s nem sikerült… Elkeseredésükben meghirdettük eladásra a telkeinket. Mindeközben bejártuk az egész Dunántúlt, s új lakhelyet kerestünk. Egy helyet, ahol újra felépíthetjük a gazdaságunkat. Azonban nem jártunk sikerrel. Bárhol próbálkoztunk, mindenhol éltek az előbérlési, elővásárlási jogukkal, vagy már előre elutasítottak a környékbeli gazdák. A gazdaságunk se kellett senkinek, s végül maradtunk. Még kétszer próbálkoztunk a visszavett területeink megvásárlásával, de nem sikerült.
Újabb súlyos egészségügyi problémák elé néztünk. Volt néhány pályázat, amit megírtunk, volt néhány amin hosszasan elgondolkodtunk, aztán egyet sem adtunk be. Átértékelődött minden. A gyermekünk egészségéért küzdöttünk, hittünk, elfogadtunk, s bizakodtunk. Már nem lesz többé egész, nem lesz fasor a „tanyánk” körül, hanem lesznek kertek. Gyümölcsös kert, levendulás kert, zöldséges kert.
S a szétszabdalt gazdaságban leszünk mi, mi öten EGYségben.
S ahogy épült, szépült az évek alatt, egyre inkább újra megszerettük. Egyre inkább látjuk ismét EGYben. S egyre inkább látjuk így -darabokra hullva – is szépnek.
Mert „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Márk 9:23)