„Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna benned. Nem veheti el senki tőled azt, ahogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündérnek.”
Zártkertekről érdemes tudni, – annak, aki a külterületi létet választja – hogy itt lakóházak helyett gazdasági épületek vannak. S gazdasági épületre nincs hitel, nem vehető igénybe CSOK vagy egyéb támogatás. Önerő, s legfeljebb személyi kölcsön, ami szóba jöhet. Közel tíz éve nagyobb önerő nélkül vágtunk neki a pátkai otthonunk kialakításának, így bevételeink jócskán kiegészítésre szorultak. Három mellékkeresetünk volt, melyekből származó bevétellel a gazdaságunkat építettük. Sütöttünk, virágoztunk és zenéltünk.
Barátoknak, ismerősöknek, aztán ismerősök ismerőseinek közel 5 éven keresztül készítettünk kovászos kenyereket és süteményeket, mindenmentes és hagyományos tortákat. Sütöttünk a hétköznapokra, ünnepekre, lakodalmakra.
De amit a legjobban szerettünk az a virágozás volt. Mindig a menyasszonyok kívánságát tartottuk szem előtt, de időről időre az előre megbeszélt virágfajok mellett vadvirágokat és saját termesztésű növényeinket is belecsempésztük a csokrokba.
Mindközül mégis egyre tenném a hangsúlyt, arra az esküvőre, s azokra a virágdíszekre, amiket Pátkára költözésünk után először készítettünk… Senkit sem ismertünk mikor ide költöztünk, idegenek voltunk idegenek között…
Csütörtök délután, munka után volt. Szomszédjaink másnap estére meghívtak beszélgetni, ismerkedni. Sajnos el kellett utasítanunk a közös pihenés lehetőségét, mert egész éjszakás virágozás várt ránk. Azt mondták ne aggódjunk, majd segítenek. Mi nem vettük komolyan ezt az ígéretet. Péntek este 11 óra körül megérkezett Betti és Csabi. S bár egyiküknek sem volt virágkötő ismerete, hihetetlen lelkesedéssel, s ügyességgel vetették bele magukat a kis virágtálak díszítésébe.
Akárhányszor esküvőre készültünk, mindig megtapasztaltuk a közösség összetartó erejét, és az egymásra figyelést. Egészen hihetetlen volt, hogy addig vadidegen emberek leülnek velünk az éjszaka közepén virágot kötni. Azt hiszem terápiás jellege is volt ezeknek a készülődéseknek. Mi pedig gyüttmentként egyre kevésbé éreztük idegennek magunkat.
Mindegyik esküvői készületet nagyon szerettük. Hatalmas öröm volt részt venni barátaink életének egyik legfontosabb eseményén.
Számunkra a legfelemelőbb a közös munka volt. Ahogy egymás keze alá dolgoztunk, s az, ahogy hétvégéről hétvégére a virágok között s a templom díszítések alkalmával mi is megújulhattunk, és virág nyílt bennünk is.
Ödön a virágdíszek mellett a lakodalmak zenei aláfestésében is szerepet vállalt. Pár alkalommal megadatott, hogy teljes esküvőket vihettünk végig. Sütés, virágozás, templomi szertartás zenei szolgálata, gitárkíséret a polgári esküvőn, majd lakodalmi muzsika.
Bár az esküvőknek parányi részét képeztük a virággal, vagy épp a templomban az orgona és a gitár mögött, a lakodalomban a mikrofonnál állva, mégis pillérei voltunk a nagy napnak, barátaink életének.
S szép lassan a sok sütés és virágkötés közepette a kovász, a virág és a zene építette a gazdaságunkat, virágoséletünket.