„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.”
Történetünk valamikor 2003-ban kezdődött… Ödön családjának volt egy osztatlan közösben lévő pátkai telke. A telken pár kisebb gyümölcsfa állt két óriási nyárfa árnyékában, 3 sor kivágásra ítélt szőlő, s egy bontandó állapotú kicsi „kunyhó”.
A zártkerti telekre évről évre kijártunk kaszálni. A környező telkek némelyikét művelésbe vonták, de nagy részük elhanyagolt volt. Egyetemi éveink derekán merült fel bennünk először, hogy a kis osztatlan közösben lévő telek alkalmas lenne egy gazdaság kialakítására, ha a mellette lévő telkeket sikerülne bérbe vennünk, vagy megvásárolnunk.
Anyagi forrásunk semmi nem volt, csak egyikünk ösztöndíja. Abban biztosak voltunk, hogy az egyetem után összeházasodunk, s szeretnénk egy kis „tanyát” valahol, ahol hegyek vesznek körül. Ahol megtermelhetjük magunknak az élelmiszert, ahol lehetnek állataink. Egy kicsi gazdaságról álmodtunk gyümölcsössel, legelővel, állatokkal, zöldségessel, levendulással, saját kúttal. Álmodoztunk az önellátásról, ahol magunk megtermelhetjük az élelmiszert, ahol kissé elvonulva élhetünk, ahol majd magunk sütjük a kenyeret, gyapjút mosunk. Álmodoztunk egy helyről, ahol nincs közvilágítás, nincs vezetékes víz, álmodoztunk egy helyről, ami távol is van mindentől, s mégis mindenhez közel… Jó sok év telt el, mire észrevettük, hogy számunkra ez a hely Pátka.
Úgy nőttem fel, hogy szinte mindent megtermeltünk. Volt egy kis gyümölcsösünk, zöldségeskertünk, s állataink. Háztájiban gazdálkodtak munka mellett a szüleim. Ödön városban nőtt fel, mezőgazdasági tapasztalata nem igen volt. De mindegyikünk álma egy kis gazdaság volt. Az egyetem utolsó évében már közösen béreltünk egy kis kertet ahol pár száz levendulánk volt, valamint zöldséget termesztettünk magunknak, hogyha összeházasodunk, legyen miből főznünk.
Tanulmányaink befejezése után összeházasodtunk. Bár volt ígéretünk, 1,5 évig mégsem kaptunk állást, alkalmi munkákból éltünk. Végül két hátizsákba költöztünk s világgá mentünk. Magyarországi biogazdaságokban önkénteskedtünk, majd Németországban egy biodinamikus gazdaságban dolgoztunk.
Az így eltöltött időszak alatt voltak pozitív s negatív élményeink. De végül lett egy kis albérletünk Székesfehérváron, s 1,5 év keresés után munkát is kaptunk. Pátkára folyamatosan kijártunk kaszálni, s egyre inkább a sajátunknak éreztük. Spórolt pénzünkből megvettük Ödön családjától a kis osztatlan közös telket, s nem sokkal később az osztatlan közös másik felét is.
Első évben a megvásárolt kis családi telekrészen kezdtünk el gazdálkodni.
Szinte minden nap kibicikliztünk Fehérvárról Pátkára. Amikor nyár vége felé már sokadszorra ültünk bringára két szem paradicsomért, akkor merült fel bennünk, mi lenne, ha ideköltöznénk. Két telekkel lejjebb eladó volt egy ház, amit sikerült megvásárolnunk. A környező telkeket nagyon nagy örömünkre sikerült bérbe vennünk, s a 6 telek közül még egyet sikerült megvásárolnunk. Így három saját és három bérelt telekkel vágtunk neki a gazdaságunk kialakításának.
2011 őszén költöztünk Pátkára, tele tervekkel, és kitartással. Blogunkban szeretnénk bemutatni gazdaságunk születését a kezdetektől napjainkig. Tapasztalatainkat szeretnénk megosztani segítségül mindazoknak, akik csak minimális forrással vágnak neki egy saját gazdaságnak. Szeretnénk bepillantást engedni mindennapjainkba, minként készítünk kenyeret, hogy dolgozzuk fel a zöldségeinket, miképp szervezzük mindennapjainkat, és az örökölt hagyományokat, miként visszük tovább.